A Jolánta Kulturális Egyesület 2017-ben jött létre azzal a céllal, hogy feltárja a történelemben kiemelkedő Egres helyszínét és bemutathatóvá tegye a nagyközönség számára.
 
Fő célkitűzése a II. András és második felesége, Courtenay Jolánta sírhelyéül szolgáló egresi ciszterci monostor területének és a királysírok maradványainak feltárása, valamint a leletanyagok szakszerű vizsgálata, közzététele.
 
Az Egyesület az évekig tartó régészeti munka háttereként egy kutatóbázist hoz létre Egresen, mely a közös munka és a legújabb régészeti technikák használatának lehetőségét kínálja hazai és külföldi régészhallgatók számára. Az Árpád-kori Magyarország monostorának feltárt maradványait egy erre a célra kialakított emlékhellyel és a helyszínen létrehozott kiállítással mutatja be.
 
Az újonnan feltárt anyag jelentős szerepet játszhat a történelem legdicsőbb lapjaira írt, de méltatlanul elfeledett korszak szélesebb közönséggel történő megismertetésében.
 
A Jolánta Kulturális Egyesület tagjai:
 
Bánffy Farkas György – elnök
Molnár András – alelnök
Major Balázs – titkár
Vágner Zsolt – tag

Bánffy Farkas György, közlekedésmérnök és erdésztechnikus, a Jolánta Kulturális Egyesület elnöke. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán végezte. Erdélyben, Fugadon él, ahol a családja kárpótlási ügyeit intézi, emellett ingatlanfejlesztéssel, erdőgazdálkodással és műemlékvédelemmel foglalkozik. Az Egyesület elnökeként fő feladata a projektben résztvevők átfogó koordinálása és munkájuknak irányítása.

Dr. Daniela Tănase régész, a Temesvári Bánság Nemzeti Múzeum régésze és muzeológus munkatársa. Történelmi tanulmányait a Bukaresti Tudományegyetemen végezte, doktori fokozatát dr. Radu Harhoiu vezetésével a Román Akadémia ”Vasile Pârvan” Régészeti Intézetén szerezte. Kutatási területe a késő antikvitás és kora középkor, különös tekintettel a Kr. u. I. évezred településtörténete és temetkezési szokásai. Ezen belül is kiemelt figyelmet szentelt a VI-VII. századok fémfeldolgozását célzó kézművességnek. Az Alsó-Maros völgyében található Árpád-kori templomok és monostorok felkutatása ugyancsak kutatási témái közé tartozik.
Több tanulmányt közölt a késő antikvitásról és a középkorról. Számtalan régészeti feltáráson vett részt, melyek közül a legfontosabbak: Csanád – Morisena, Gyulafehérvár – Szt. Mihály Székesegyház és Püspöki Palota, Szilágysomlyó – Báthory Kastély, Szeben – Huet Tér, Temesvár – Hunyadi kastély, Temesvár – Történelmi Központ, Temesvár – Freidorf, Újszentes – körgyűrű, Lugos-Déva autópálya.
Az Egresi Monostor kutatási program keretén belül a román-magyar kutatási csoport és a régészeti kutatások tudományos vezető szerepét tölti be. A régészeti munkálatokat és a kutatások eredményeinek közlését irányítja, az előkerülő építészeti struktúrák elsődleges állagmegóvásáról, a leletanyag restaurálásáról felel.

Bertók Gábor, régész, egyetemi oktató. Általános és középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, egyetemi tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, ahol 2005-ben szerzett történész diplomát római kori régészet specializációval. Doktori tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Doktoriskolájában végezte, doktori diplomáját 2010-ben szerezte meg. 2005 óta a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa régész, fő muzeológus beosztásban. 2013 óta oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetében régészeti lelőhely-felderítés, topográfiai kutatás, római kori régészet témákban. Tudományos munkái mellett eddig két jelentősebb Európai Uniós projekt magyarországi részprogramjának vezetője volt a JPM-nál, illetve nevéhez fűződik számos magyarországi ásatás, illetve magyarországi és külföldi roncsolásmentes régészeti kutatási projekt is (Szíria, Irak, Olaszország, Románia).
A projekt során feladata: a lelőhely térinformatikai felmérése.

Dan Culic, régész, a Szilágy megyei Örökségvédelmi Hivatal régész munkatársa. Történelmi tanulmányait a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végezte, amely intézmény keretén belül jelenleg doktori tanulmányait folytatja a középkori településkutatás területén.
Több Szilágy és Szatmár megyei régészeti kutatáson vett részt, ezek közül a legfontosabbak: Kusaj – Református templom, Szilágysomlyó – Báthory kastély, Kraszna – Református templom, Köd – Pintye vára, Szilágycseh – Református templom, Erdőd – Károlyi kastély. Az Egresi monostor kutatási program keretén belül a romániai régészeti csapat tagja.

Czuppon Tamás, régész-muzeológus. Régészeti tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetében végezte népvándorláskori, valamint őskori régészetre szakosodva. Jelenleg doktorandusz hallgató és a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum régész-muzeológusa. Szakterülete a temetkezési szokások vizsgálata az különböző korokban. Az egresi monostor feltárási projektéjben ásatásvezető.

Kopeczny Zsuzsanna, régész, a Temesvári Bánság Nemzeti Múzeuma középkorra szakosodott régész munkatársa. Tanulmányait Kolozsváron és Temesváron végezte, a Szegedi József Attila Tudományegyetem Történettudományi Doktori Iskola keretén belül szerzett abszolutóriumot. Kutatási területe a vegyes-házi királyok kora, ezen belül is különös figyelmet fordít a nemesi udvarházak, castellumok történeti és régészeti kutatására, amely doktori dolgozatának témája is egyben.
A temesvári Hunyadi kastély, a térség egyik legjelentősebb középkori objektumának régészeti kutatása fűződik nevéhez, részt vett a pankotai és szépfalusi Bizere monostorok, a feltóti középkori templom régészeti feltárásain. Tudományos közlései főként középkori leletanyagok feldolgozásához (kályhacsempék, kések, réztárgyak, asztali kerámia, török-kori pipák stb.), valamint a Duna-Tisza-Maros –közben található erődítések, nemesi rezidenciákhoz kapcsolódik.
Az egresi kutatáson belül a monostor későközépkori történetével foglalkozik.

Langó Péter, régész. Középiskolai tanulmányait Jászberényben, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Doktori értekezését Budapesten védte meg, melynek témája a Kárpát-medence 10. századi emlékanyagának délkelet-európai kapcsolatrendszere volt. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa.
A projekt során a feladata: a kutatás és a feltárás kereteinek előkészítése, a feltárásban részt vevő magyar csoport munkájának koordinálása, bekapcsolódás az ásatás vezetésébe, a szakterületét érintő és a lelőhelyet érintő tudományos kutatások folytatása.

Lóki Róbert, régész. Egyetemi tanulmányait történelem szakon végezte Pécsen, római provinciális régészet specializációval. Régészként a Baranya megyei autópálya építkezések megelőző feltárásán kezdett el dolgozni, majd a 2008 és 2011 között futó Danube Limes program munkatársaként, a római limes magyarországi szakaszának világörökségi nevezésének előkészítésében vett részt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Térinformatikai Laboratóriumnak 2015 óta tagja, fő feladatköre a roncsolás mentes régészeti mérések terepi kivitelezése mellett az egyetemen futó projektek térinformatikai támogatása, feldolgozása.

Major Balázs, régész, történész, arabista, a Jolánta Kulturális Egyesület titkára. Egyetemi tanulmányait az ELTE régészet, arab és történelem szakjain végezte, miközben a Damaszkuszi Egyetem hallgatója is volt. PhD fokozatát a nagy-britanniai Cardiff University-n szerezte a Szíriai partvidék középkori településhálózatáról írt munkájával. 2000 óta intenzív terepmunkákat végez a Közel-Keleten, elsősorban Szíria, Libanon és Irak területén. 2000-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének oktatója. 2012-től a Régészeti Tanszék, 2017-től a Régészettudományi Intézet vezetője és a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának külügyi dékán helyettese. 2000-ben hozta létre a Szíriai-Magyar Régészeti Missziót, mely azóta is folyamatosan dolgozik, többek közt a II. András által is felkeresett és évjáradékban részesített világhírű keresztes várakban Margat-ban és a Crac des Chevaliers-ben. Magyar részről az ő vezetésével indult el a II. András sírhelyéül szolgáló egresi ciszter monostor kutatási programja 2013-tól. Fő érdeklődési területe a közel-keleti és európai középkori hadiépítészet és a későantik és középkori településhálózat.

Molnár András, jogász, a Temes megyei ügyvédi kamara tagja, a Jolánta Kulturális Egyesület alelnöke. Az egyesület alelnökeként fő feladata az egyesület egresi feltárásokhoz fűződő munkájának előkészítése, szervezése, ügyintézése, valamint a kapcsolódó dokumentációs teendők elvégzése.

Mureșan Ana-Maria Georgiana, fémrestaurátor, a bukaresti „Vasile Pârvan” Régészeti Intézet munkatársa. Tanulmányait Bukarestben végezte, fémtárgyak restaurálására szakosodott.
Az egresi kutatási program keretén belül feladata a feltárások során előkerülő fémleletek restaurálása.

Rácz Tibor Ákos, régész. Régészeti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, 1996–2001 közt. Kutatási témája a középkori dél-erdélyi megyerendszer és a székely székek kapcsolatrendszerének vizsgálata volt. 2001 óta a Pest megyei múzeumok kötelékében dolgozik a Ferenczy Múzeumi Centrumban. 2003-tól kezdődően feltárásokat vezetett Pest megye területén, mintegy hatvan különböző helyszínen. Az M0-s autópálya-nyomvonalon az Árpád-kori lelőhelyek feltárásáért, feldolgozásáért volt felelős. 2007–2010 között egy hektárt meghaladó felületen tárta fel a középkori Dabas központi magját, majd a falu külső részeit, a középkori templomot és a temetőt. 2008–2012 között feltárásokat végzett a középkori Vác történeti magjában. A váci közép-kori püspöki székhely területén végzett tervásatások kora középkori és Árpád-kori emlékanyagát több tanulmányban kiértékelte. 2010-től kezdődően a hobbi fémkeresősök tevékenységének örökségvédelmi integrálásával és a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti topográfiai programjának beindításával foglalkozik. Több tervásatást szervezett és vezetett a honfoglalás kori temetők területén, Pest megye déli részén.

Rétfalvi Teofil, régész. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán tanult 2002-2010 között, majd 2015-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének hallgatója, a köztes időben kiállítás szervezésében, lebonyolításában és megalkotásában segédkezett. 2016 óta több külföldi misszióban vett részt (Irak, Szíria, Olaszország), és számos hazai ásatáson dolgozott. A fotogrammetriás 3D modellezés, roncsolás mentes régészeti módszerek mellett az embertani csontanyag vizsgálatával foglalkozik. Az egresi feltáró kutatásban 3D-s dokumentációval, geodéziai mérésekkel és térinformatikai feldolgozással egészíti ki a kutatócsapat munkáját.

Sándor Cecília, néprajzkutató-antropológus, kommunikációs tanácsadó. Néprajzi tanulmányait a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetében végezte. Kommunikációs képzettséget a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok szakán szerzett. A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájának doktorjelölt hallgatója, illetve a Doktoranduszok Országos Szövetsége Kommunikáció- és Médiatudományi Osztályának elnöke. Kutatási területe az etnikai marketing és etnikai fogyasztás kapcsolata, a nemzetépítés és az etnikai-regionális identitás, különös tekintettel Székelyföldön. Több sikeres hazai és nemzetközi projekt megvalósulásán dolgozott, így például az EFOP TalkLab intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztések alprojektén, Csíkszentsimon és testvértelepülései értéktárának elkészítésén, Szilágy megye kulturális és természeti örökségének felmérésén. A projekt során feladata a kommunikációs- és marketing tanácsadás.

Dr. Takács Miklós, régész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 2014-ben szerezte meg fokozatát, értekezletének témája a középkor régészete az észak-balkáni térségben, egy párhuzamos és összehasonlító vizsgálat volt. 1992-től az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. 2015-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének docense. Szakterületei a kora középkor településrégészete, a Kárpát-medence déli részének középkori településtörténete és a középkor szakrális építészete.
A projekt során feladata az ásatás vezetése, az előkerült leletek feldolgozásának irányítása.
 

Vágner Zsolt, régész, a Jolánta Kulturális Egyesület tagja. Egyetemi tanulmányait Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte régészet szakon. Doktori tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori iskolájában folytatta. Közel száz településrendezési terv elkészítésében vett részt régészként 2003 óta szabadúszóként, illetve számos feltárás koordinátora volt. 2014 óta oktat régészetet és örökségvédelmet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészet szakán előbb a magyar nyelvű, 2017 óta az angol nyelvű képzés keretében. 2005 óta tagja a szíriai-magyar régészeti missziónak Margat várában és 2017 óta a Crac des Chevaliers várában is. Emellett 2018-ban négy libanoni középkori templom feltárását vezette.
 

Dr. Vass Lóránt, régész. Római koros régész, kutatási területe római kori csonttárgyak, kisleletek, provinciális római régészet, Dacia és Pannonia régészete. Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végzett történelem-régészet szakon 2006-ban, majd ugyanitt szerezte meg doktori fokozatát 2013-ban. Számos nemzetközi kutatócsoportban és kutatási projektben vett részt. Dolgozott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen kutatói segédmunkatársként, majd Marosvásárhelyen a Maros Megyei Múzeumok kutatójaként. Ezt követően pedig a budapesti Aquincumi Múzeum régészeként tevékenykedett 2015 és 2017 között. 2017-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetében dolgozik egyetemi adjunktusként. Számos hazai és nemzetközi lelőhely feltárásán vett részt munkatársként vagy ásatásvezető régészként: Porolissum-Moigrad; Apulum – Gyulafehérvár/Alba Iulia; Mikháza-Călugăreni, Románia; Carnuntum-Ausztria, Butrint-Albánia, Eddeh-Jbeil – Libanon; Aquincum – Budapest, Pilis-marót stb. Az egresi ásatáson megbízott ásatásvezetői minőségben működik közre.

Dr. Virgil Apostol, építész, a Román Akadémia Bukaresti „Vasile Pârvan” Régészeti Intézet Építészeti Osztályának munkatársa. Doktori fokozatát a történettudományok terén szerezte. Műemlékkutatási tevékenységével párhuzamosan építész tervezőként több régészeti, középkori vagy modern műemlék helyreállítási tervét készítette el, így a Callatis – szír bazilika, hypogeum sírok, Tomis – festett hypogeum, Temesvár – Anjou-kori lakótorony, Törcsvár, kisgyógypataki Szt. Mihály és Gábriel templom.
Az ARA (Építészeti, restaurálási és régészeti) Szövetség alapító tagja, a romániai ICOMOS tagja, a romániai építészek rendjének és a romániai urbanisztikai regiszter tagja, a Románia Kulturális és Nemzeti Identitás Minisztérium nyilvántartásában szereplő építész.
Az egresi program keretén belül fő feladata az építészeti struktúrák és elemek tanulmányozása.