A közös feltárás 2016 júniusában vette kezdetét. Ekkor a magyar és román régészekből álló kutatócsoport több kisméretű (5 x 5 méteres) kutatószelvényt nyitott a templom egykori belsejében. A céljuk a főhajó és a keresztház metszéspontjának felkutatása volt, ahol egykor a királyi temetkezések helye lehetett. A kolostor megmaradt alapzata a vártnál jobb állapotban került elő. Az 1,6 méter vastagságú déli falazat alapozásánál sikerült a kutatóknak megfigyelni az egyik fal kialakítását. Biztató eredmény, hogy a megtalált falrészek jól követhetőek voltak, nem szakadtak meg, vagyis a 19. században nem bontották el az alapokig az egykori épületeket. A régészeknek sikerült meglelni a templom padlószintjét is, ami alatt késő középkori sírokat és egy, a tatárjáráshoz köthető, építési törmelékkel és emberi maradványokkal feltöltött tömegsír nyomait találták meg. E rész feltárása azonban számos nehézségbe ütközött: a Maros közelsége magas talajvízszinttel járt együtt, így a kutatás csak lassan haladt előre.

2017-ben folytatódott a tömegsír teljes feltárása. Újabb érdekes leletek kerültek elő, így például olyan faragott hegyikristály tárgy töredékei, melynek legközelebbi párhuzama a Kárpát-medencéből a koronázási ékszerekhez tartozó királyi jogaron található meg. Előkerült többek közt egy oszloptalapzat és egy középkori ajtószárny faragott töredéke is; valamint egy vörösmárvány szoborfej. Ezek az egyedi leletek tanúskodnak az apátság egykori művészeti és kulturális gazdagságáról. Az ásatás során újabb középkori temetkezések is előkerültek, melyek tovább segítik a lelőhely múltjának pontosabb megismerését. A hagyományos feltárási módszerek mellett a modern technológia nyújtotta újfajta dokumentálási technika bevetésére is sor került, a feltárt felületeket foto3D-s módszerrel dokumentálták, valamint a kutatást drónnal készített légi felvételekkel és geodéziai mérésekkel egészítették ki.