A Capeting-dinasztia Courtenay ágából származott, Courtenay Péter, Auxerre grófjának valamint Jolánta flandriai és hainaut-i grófnő házasságának – minden bizonnyal – második gyermeke. 1197‒1199 közt született. Kapcsolatát szülőföldjével az is mutatja, hogy magyar királynéként is mindvégig megtartotta franciaországi birtokait. Jolántát a szülei, két leánytestvérével együtt, valamikor 1213‒1214 táján anyai nagybátyjuk, az akkori Latin Császárság élén álló Henrik császár kérésére Konstantinápolyba küldték. Henrik házassági-szövetségi politikájában az unokahúgai segítségével kívánta megerősíteni pozícióját és nemzetközi kapcsolatrendszerét. Minden bizonnyal Gertrúd halálát követően Henrik lehetett II. András és Jolánta egybekelésének egyik kezdeményezője is. Jolánta 1215 közepe táján Péter győri püspök kíséretében a Balkánon keresztül érkezett Magyarországra, majd itt házasodott meg. Nem volt olyan széles kormányzati jogköre, mint korábban Gertrúdnak és tartózkodott is attól, hogy részt vállaljon a politikai döntéshozatalban.

1219-1220 körül született Jolánta és II. András gyermeke, ifjabb Jolánta. 1221 körül András újabb adományokkal halmozta el a királynét, átadva neki a Dráván túli báni területek, Varasd, Zala, Somogy és Szerém megyék királyi birtokainak jövedelmét. Jolánta életének későbbi időszakáról csak kevés adat maradt fenn. A kutatás úgy véli, nem vett részt András király és fia egymás elleni vetélkedésében. 1232-ben Jolánta királyné alkalmasint már betegeskedett és nem sokkal később, 1233-ban meghalt. Utolsó óráinál a bíbornok és több magyar főpap is jelen volt. Sírját rendelkezésének megfelelően, a Csanád megyében fekvő Egresen, az általa is támogatott Szűz Mária ciszterci apátságban helyezték nyugalomra. Jolánta azzal is kiemelkedett a középkori királynék közül, hogy tőle ismert az első megőrződött királynéi kiadvány. Az irat Yoles alakban írja nevét, 1224-ben kelt, és kancellárja, a veszprémi prépost káptalanja, a Szent Mihály-egyház javára tett kegynyilvánítását rögzíti.