A település lakosai elmenekültek a török dúlás elől, az itt élők elvándoroltak, máshol kerestek lakhelyet maguknak. A későbbi összeírások jól jelzik e folyamatot: 1557-ben és 1558-ban csak négy ház volt Egresen,1561-ben ezek is elpusztultak. 1581-ben már csak két pásztor és 368 juh éldegélt a romok között. A 17. században magasabb számú lakossága lehetett Egresnek. Erre utal az adat, mely szerint az 1636-os pestisjárványkor az itt élő szerbek elhagyták lakhelyeiket. Később a szerbek helyére románok és bolgárok költöztek. Egres ebben az időben is a csanádi püspökség birtoka volt. Újabb tulajdonos váltásra a 18. században került sor. Ekkor a Szapáry grófi család fiatalabb ágából származó Józsefnek sikerül megvennie Egrest.

1906-ban a görög keleti egyház megvásárolta a falut a Szapáry családtól, mert jórészt görögkeleti hívek lakták. 1910-ben a településnek 3482 lakosa volt, melyből 49 magyar, 251 német, 3154 román volt, ebből 285 római katolikus, 281 görögkatolikus, 2895 görögkeleti ortodox. Az egykori ciszterci alapításnak és az Árpádok híres monostorának már csak az emlékezete maradt meg.